07 augusztus

Nagyon meleg van, komolyan, kezd ebből elegem lenni, tegnap este megint 31 fokban kellett aludni, azt se tudtam, hogy feküdjek, meg hogy hol. Lézengtünk ide-oda Vincével a kecóban, de az az igazság, hogy már nem volt egy viszonylag hűvös pont se sehol sem. Végül feladtam és hogy hozzuk ki a legjobbat a szituból, bevettem magam a cipők közé. Van is erről egy képem, ahogy próbálom szirénszerű testemet a lehető leghosszabb pozícióba elrendezni ebben a macska-mennyországban. Imádom, amikor a cipők között tobzodhatok, azt nem lehet szavakkal leírni, micsoda földöntúli boldogság is ez, olyan, mint az embereknek egy jó füves cigi. De komolyan, beszívom a használt bőr cipőkből hömpölygő bódító illatát és szabályosan extázisba esem. Behunyom a szemem, és egy virágos réten futok, macskamentát rágcsálok és süt rám a nap, a bajszomat gyengéden megrebbenti a lágy szellő, amely gyengehúsú egérpecsenye illatát fújja felém, és elégedetten dorombolok, ahogy a lemenő nap fényében összegömbölyödök egy puha párnán... Amúgy érdekes, Vincére nem hatnak a cipők, vagyis azt mondja, fél, hogy rákattan és nem bír majd lejönni a cuccról. Hát van benne valami.