október 07

Hát most az van, hogy hideg van. Hihetetlen, nem gondoltam volna egy hónapja, hogy ezen fogok itt siránkozni, de én sem láthatok a jövőbe, persze ezt nem reklámozom azért széles körben, mert hiszen én amúgy őrülten okos vagyok, meg minden, ha nem a legokosabb, de ezeknél, akikkel itt kényszerülök sanyarogni ebben a kecónak csúfolt börtönben, hát náluk azért fényévekkel vagyok okosabb.
Na szóval, ma reggel arra ébredtem, hogy nem akarok felkelni reggelizni, ami annyira szokatlan állapot volt, hogy egy pillanatra meg is rémültem, hátha beteg vagyok.
Még neki is feltűnt, hogy nem robogtam lélekszakadva a reggelihez, de megnyugtattam, mert higgadtan végiggondolva a helyzetemet, azt kell mondanom, hogy hideg van, és nincs kedvem kimászni a párnák közül. Ennyi.
Persze amint egy picit jobban felélénkültem a reggelit nem hagytam sokáig porosodni a tálkámban. Tihihihihi
Szóval, most pillantsunk vissza egy picit az időbe, nosztalgia céljából, egy forró nyári napon készült különleges kép erejéig, amint a hőségtől elgyötörten a komód alatt pihegek.
Régi szép napok! Erre az érzésre majd megpróbálok emlékezni jövőre is, amikor majd megint a 32foktól szenvedek és Grönlandra akarok költözni. Tihihihi