A poklok pokla

Az elmúlt pár hónap maga volt a pokol. Olyan szörnyű eseményekről kell beszámolnom, amelyeket ép ésszel nem lehet elviselni.
Néha még magam sem hiszem el, hogy ez a valóság, hogy ez tényleg itt és most megtörténik velünk!
Az életünk már sosem lesz olyan, mint amilyen volt. Már nem lehet a dolgokat meg nem történtté tenni. Nincs visszaút.
Hiába csipkodom Vincegépet, sajnos a válaszképpen kapott pofonjaiból biztosan tudom, hogy nem álmodom.
De mindig reménykedek!
Reménykedek, hogy minden úgy lesz, ahogy szokott, mikor hajnalban felébredek, és csak úgy felverem Őt, mert éppen ahhoz van kedvem, és mikor tépett idegrendszerrel és csíkszemmel kitámolyog a hálóból, szór nekünk egy adag szárazat és visszakúszik aludni, de csak pár percre, mert utána Vince kezdi a kiabálós műszakot. Be szép is lenne!
De kinyitom a szemem, és mit kell lássak??? Mit????

EGY KUTYÁT!! Igen, igen, egy KUTYÁT!!!

Mikor hajnalban ébresztjük Őt, mert azért a hagyomány az hagyomány, és még egy oroszlán miatt sem adjuk fel a tradíciókat, akkor nincs csíkszem, nincs tépett idegrendszer! Utyuli-putyuli van, meg kutya jutalomfalatkák, meg Zizike így meg Zizike úgy van! Szerintem meg borzalom van és nagyon.

Na de nem hiába vagyok ÉN az idomítás nagymestere, az akarat-átvitel professzora. Semmilyen kétlábú, és semmilyen négylábú képződmény nem tud kifogni rajtam.

A ház ura ÉN vagyok!

( A csíkos párna az elméletileg a kutya ágya ...)

Skandallum!

Hah! Vincegépnek volt egy valószerűtlenül nyugodt perce, erre ez elkezdte mondani, hogy milyen szép a Vince!

Persze hajnal kettőkor nem ilyen lelkesen szokott róla nyilatkozni, miután Vince 15 perces áríázása után kitámolyog a hálóból.

Itt, ebben a kecóban csak én lehetek gyönyörű és csak én fogadhatom a hódolók hömpölygő seregét. Igen, seregét, mert minimum egy sereget érdemel ez a tömény és tömör szépség és földöntúli kellem, amivel rendelkezem.

Tessék megítélni, na ki a szebb? Én vagy én?

Csak a cicák tudják, hogyan kell egy jót aludni!

És köztük én tudom a legjobban!

Kutya meleg van!

Igen, egyelőre csak kutya meleg van a kecóban, de még nincs semmilyen kutya!

És ennek nagyon örülünk, én nyilván, és most már Vince is, merthogy beszéltem vele, mert az annyira hülye, hogy például semmit sem tudott a nagy kutyás tervekről. Idióta, na.

Nem is írok többet, mert minden fáraszt, alig marad erőm arra hogy a szőrt hullajtsam.

S.O.S !! Életmentés szükséges azonnal!

Valaki segítsen azonnal! Sose volt még ennyire szükség az életmentő külső beavatkozásra!

Az van, hogy már hetek óta bújja a netet és öreg kutyákat keres, mert most az a kattanása, hogy akar egy kutyát, de persze nem valami kis idióta kölyköt, akit mi is be tudnánk terrorizálni, hanem valami öreg szőnyeget, egy olyat, amilyet senki sem akar, és egy menhelyen fog megmurdálni.

Most komolyan, összegyűjtöttem és pontokba szedtem az ellenérveimet, majd pszichopátiás módszerrel nem túl konstruktív vitába bonyolódtunk, mert csak a vállát vonogatta és sóhajtozott, hogy márpedig ő akar egy kutyát!

Egy: mi nem vagyunk elég öregek neki? Fogunk mi is a szőnyegre hugyozni pár év múlva, ha ez hiányzik neki ...

Kettő: percenként sóhajtozik a sok macskaszőr miatt, most kérdem, egy öreg vahúr majd nem fog szőrt hullatni?

Három: a múltkor már csak perceken múlott a Vince élete, pedig csak háromszor keltette fel éjszaka, és reggel 7-kor már idegösszeomláshoz közeli állapotban rontott ki a hálóból, na most akkor kérdem, a csahost majd mikor reggel 6-kor kell levinni pisilni, akkor mi lesz? Na persze erre meg azt mondta, hogy végül is akkor már ígyis-úgyis fent lesz a Vince visítozása miatt ...)

Négy: minket simán itt tud hagyni pár napra, de mit csinál az öregúrral? Erre már tényleg csak a vállát vonogatta, hogy majd megoldja, mint minket is. Na persze, ha a józan ész szava nem hat rá, akkor téphetem itt a racionális érvek húrjait!

Na és most jön a lényeg, már kinézett magának egy ilyen esélytelen vacakot, egy öreg feketét, tök öreg, meg kövér, szóval sehogy sem passzol a csapatunkba, és minden nap megnézi a füstös képét, de még úgy tűnik bent dekkol, senki épeszűnek nem kell. Naná! Ja és külön sérelem, hogy engem a súlyommal basztat minden nap, ennek a dagadéknak a fényképét meg úgy bámulja, mintha agárkutya lenne!

Egyszóval, nincs más lehetőség, mint segélykiáltásunkat az éterbe traszportálni! Fogadja azonnal valaki örökbe ezt a nyomoroncot!
Én próbálom a helyzetet kontroll alatt tartani, kétségbeesve vetem keresztbe magam a laptopon, mikor csak meglátom, hogy megint azon az oldalon bóklászik, és éppen csekkolja a dagi gazdisodási állapotát, de félek, ez már túl kevés!

Free Picur!! Valaki menjen az Illatosra és fogadja örökbe!

Itt a kép és a linkje is!

Most, mindenki induljon!!! Előre is örök hála és millió doromb!

http://ebtelep.hu/allat/2014-1399375772-26-a

Szinkronban tévézünk!

Szinkronban Szomszédolunk! Nekem kifejezetten a kedvenc műsorom, de Vincegép azt mondja, őt idegesíti az Etus, vagyis A Tyúkanyó.

Úgyhogy amikor szegény Etus van a sorozatban, tüntetőleg nem néz oda. Én meg azzal szórakozom, hogy néha megbököm, hogy most jön a tyúkanyó, erre leugrik a kanapéról, és kirohan a konyhába, de persze nem is jön, tihihi

Jut eszembe, én egyszer, mielőtt még itt úrizáltam volna a 8. kerületi luxus ingatlanomban, találkoztam egy igazi tyúkkal, na nem tudom, azzal mit kezdett volna ez az idegbeteg, ha egy vizuálist sem bír elviselni!

Egy átverés igaz története

Arra gondoltunk a múltkor a Vincegéppel, illetve, ne túlozzak, én gondoltam rá, mert Vince agy hiányában erre a műveletre nem igazán képes, hogy április elseje alkalmával megvicceljük, és amikor majd holtan esik össze a rémülettől, a reményeink szerint nyitva hagyott ajtón keresztül megszökünk végre!

Azt mondjuk nem gondoltam végig, hogy ha ezt a hülyemacskát is magammal kell vinnem a szökésben, akkor hogyan éljük túl a városi vadont amíg új élelemellátó-egységre teszek szert, mert én csak kiülök a sarokra és ránézek egy emberre, aki a másodperc töredéke alatt belémszeret, mert nekem nem lehet ellenállni, és azonmód felkap, majd hazarohan velem nagy boldogan, hogy ezentúl ő imádhasson, kényeztessen és a bajszom apró rezdülésére teletöltse prémium konzervvel a tálacskámat.

De ha meglátják ezt az idegbeteget mellettem, az őrült, kitágult pupillájával, azonnal ránk hívják a sintért, és mehetünk a rács mögé, ha addig agyon nem csapnak, hogy megállítsák a Vincén szemmel láthatóan tomboló veszettség elharapózását.

Na mindegy, szóval a terv az volt, hogy elsején kis meglepetéssel várjuk haza! A konyhát úgy rendeztük be, mintha az egyik CSI epizódban lennénk, a berendezés felborogatva, az egyik párna kidobva a kosárból, kitépett szőrcsomók művészien elhelyezve a lakásban mindenfelé halálos dulakodást sejtetve.
A fő attrakció meg az lett volna, hogy én a helyéről elhúzott kosárkámban fekszek, de a fejem és a gyönyörűségesen szép testem fele kilóg, mintha a véres küzdelemben alulmaradtam volna! Tihihihi, na ettől tuti elájult volna! Mi megy csak szépen átsétálunk a testén, ki az ajtón és ott se vagyunk.

Így rendeztük be a helyszínt, nagyon profi, igaz?

Ja, és hogy mi történt?? Mindent elpróbáltunk, röhögtünk egy sort, majd szépen elmentünk lepihenni a kanapén.
Mikor felébredtünk, már otthon volt (hogyhogy nem hallottuk???) és a konyhában azon sopánkodott, hogy megint mekkora koszt csináltunk és őrület, hogy mindig térdig jár a macskaszőrben, és blalala...

Na, ez történt.