28 február

Mit mondjak a mai nap tanulsága, hogy az élet kegyetlen.

Ezen, a számomra cseppet sem előnyös képen egy órát röhögött tegnap

Mint kiderült, egy csomót fényképezett, amíg ilyen művészien meg tudta örökíteni a fenekemet, miközben én mit sem sejtve az ellenem elkövetett gaztettről csendben szundikáltam.

Azt mondja, jobb lett a kép, mint amit valami Andy Warhol valaha is rittyentett egy macskáról.

Hát nem tudom, nekem nem tetszik egy cseppet sem.

Mint mondtam, az élet kegyetlen, de majd rájön erre ő is, arra mérget vehet, asszem a kanapén kihagytam a körömélesítés során egy 5centit, megyek bepótolom, grrrrrrr !!

26 február

Kemény hét volt ez. Úgy tűnik, mindent bevetett, hogy semmiképpen se tudjuk kényszeríteni a diéta megszegésére, azaz pre-reggeli és post-vacsora adagok kiosztására az idegösszeroppanáshoz közeli állapot elérésével óránkénti ébresztés által. Úgy tűnik, van egy titkos szuperfegyvere a harcban, amit fülldugónak hívnak.

Vince szerint megszerezhetnénk. Én egyetértek. Kidolgozzuk a részleteket, de ez időigényes és bonyolult munkafolyamot igényel.

Mivel ma egész tavaszias idő volt, végre a nyitott ablakban gondolkodhatok erről.

Hm, hm, hm, hm, hm, hm. Tuti kitalálok valamit.

23 február

Ma jó a kedvem, ez a reggel egész viccesre sikeredett. Én komolyan úgy gondolom, hogy a macskák igazi terepe a bosszúállás, szerintem az olasz maffiában is elég magas pozíciókat tudnánk megcsípni, persze csak ha lenne szembeforduló hüvelykujjunk és meg tudnánk húzni a ravaszt.
Tehát a reggel valahogy így alakult az emberszivatás iskolapéldájaként, szóval, világ elnyomott macskái, okuljatok!
4.00-4.30 - a konyhaajtó kilincsének rázogatása, felváltva Vincével
4.31 - végre siker! idegesen és kócosan kitámolyog az ajtón
4.32 - kis adag kaja, igaz a lightból adott, de a semminél azért jobb
5.00-5.15 - Vince ugrál az ajtóra csak úgy, poénból
5.16 - Vince az asztal alatt sunyít, én alvást tettetek, Ő meg tök ideg és a sintérrel fenyegeti Vincét, miközben ránkcsapja az ajtót
5.17 - Vincével hangosan röhögünk
6.00- sikerül kinyitni a konyhaajtót
6.01- 6.45 - szundítás a kanapén
6.46 - 7.00 - Vince a hálószoba előtt visítozik, új frekvenciát próbál ki, már engem is kikészít
7.01-7.04 - Vincét kergeti egy papuccsal, Vince fut én meg a kanapén fetrengek a röhögéstől, de a külső szemlélőnek úgy tűnik, csak elégedetten és elbűvölően cicásan nyújtózok
7.05 - feladja Vince elkapását, lefekszik a TV elé, majdnem sír
7.06 - ráfekszek a hajára, visít, hogy húzom
7.07 - ráfekszek az arcára
7.08 - átvetem magam a nyakán
7.09 - ráfekszek a hajára, visít, hogy húzom
7.10 - végre megérti
7.11 - 7.15 - reggeli!!!
7.16 - 7.55 - alszunk, ő a kanapén a TV előtt, Vince a hasán, én a fején
7.56 - próbál felkelni, de Vince szemrehányóan néz, folyamatosan , erre feladja
8.15 - felébredünk, pánik, késésben van
8.16 - tusol
8.17 - 8.18 - a fürdőajtón dörömbölök
8.18 - kimászik a tus alól, kinyitja az ajtót, várja, hogy bemenjek
8.19 - még mindig vár
8.20 - besétálok
8.20 - a fürdőajtót kaparom, ki akarok menni
8.21 - kiugrik a tus alól, ajtót nyit, várja, hogy kimenjek
8.21 - meggondolom magam, visszafordulok, ideges, de lehet, hogy csak fázik, azért remeg
8.23 - törölközik, cicahátazok, imád, többször is mondja (tiszta hülye, hihetetlen)
8.24 - játszunk a fürdőköpenye megkötőjével, imád, többször is mondja, nem hiszem el, mennyire hülye
8.25- 8.35 - öltözik
8.36 - Vince nincs meg
8.39 - Vince végre megvan, a hálóban az ágy alatt
8.40 - kabátban áll, engem néz
8.40 - én a vizes tál előtt állok, szemrehányóan nézek ( ez a specialitásom)
8.41 - 8.42 - van friss víz!
8.43 - Vince eltűnt
8.44 - nincs a halóban
8.48 - Vince a fürdőben lapul
8.49 - kabát le, pisil ( Ő, nem Vince, tihihi)
8.51 - már a kulcs a kezében, de most én nem vagyok meg
8.53 - a fürdőben ülök ( na, ez azért rizikós volt! ha nem számol meg minket elindulás előtt, egész napra bent vagyok)
8.55 - elindul
8.56 - ajtó csapódik
8.57 - ajtó nyílik, itthagyta a kesztyűt
8.58 - kesztyű nincs meg
8.59 - mert a kesztyűn ülök
9.01 - ajtó csapódik, Vincével végre megyünk aludni, a műszaknak vége, holtfáradtak vagyunk

Vincével megbeszéltem, és ezt kipróbáljuk a következő napokban is - majd meglátjuk, ki nevet a végén! Tihihihi

20 február

Ajaj, asszem bajban vagyok. Alig egy hete újra érzem azt a páni félelmet és szorongást, amiről már azt hittem, hogy a múlté. Az történt, hogy hazajött, felkapott, szokás szerint has,-és nyakpuszilgatás, majd nyögött egyet, és azt mondta, hogy idézem, mert beleégett az agyamba: " Bakker, lehet, hogy meghúztam a hátam, nehéz vagy megint!" Hah, nicsak, ki beszél! Még van képe engem kritizálni!

És a vacsora adag hirtelen megint a semminél is alig volt több! Kezdődik, kezdődik megint!
És tegnap is a szokásos szerelmeskedés közben, hát igen, mostanában így hívja ezt a visszataszító rituálét, amikor a nyakamba fúrja a fejét, és szó szerint búg, hogy így szeret, meg úgy szeret, na szóval jól megtapogatott és közölte velem, hogy nagy a hasam, és indul a fogyótúra megint!

Ennyi küzdelem, önfeláldozás után ugyanott vagyunk, mint lassan egy éve, nem akarom elhinni!

Na már most, tessék megnézni ezt a képet, hát így néz ki egy kövér macska?? Na de őszintén!!

Őszintén!! Mondom, őszintén!!!