Ajaj, asszem bajban vagyok. Alig egy hete újra érzem azt a páni félelmet és szorongást, amiről már azt hittem, hogy a múlté. Az történt, hogy hazajött, felkapott, szokás szerint has,-és nyakpuszilgatás, majd nyögött egyet, és azt mondta, hogy idézem, mert beleégett az agyamba: " Bakker, lehet, hogy meghúztam a hátam, nehéz vagy megint!" Hah, nicsak, ki beszél! Még van képe engem kritizálni!
És a vacsora adag hirtelen megint a semminél is alig volt több! Kezdődik, kezdődik megint!
És tegnap is a szokásos szerelmeskedés közben, hát igen, mostanában így hívja ezt a visszataszító rituálét, amikor a nyakamba fúrja a fejét, és szó szerint búg, hogy így szeret, meg úgy szeret, na szóval jól megtapogatott és közölte velem, hogy nagy a hasam, és indul a fogyótúra megint!
És tegnap is a szokásos szerelmeskedés közben, hát igen, mostanában így hívja ezt a visszataszító rituálét, amikor a nyakamba fúrja a fejét, és szó szerint búg, hogy így szeret, meg úgy szeret, na szóval jól megtapogatott és közölte velem, hogy nagy a hasam, és indul a fogyótúra megint!
Ennyi küzdelem, önfeláldozás után ugyanott vagyunk, mint lassan egy éve, nem akarom elhinni!
Na már most, tessék megnézni ezt a képet, hát így néz ki egy kövér macska?? Na de őszintén!!
Őszintén!! Mondom, őszintén!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése