13 december

Most csak azért írok, hogy tudjátok, még megvagyok, csak a sok elfoglaltságom miatt nem tudtam a nethez jutni, meg egy csomó ideig le is volt rohadva a netes kapcsolatunk. Ő persze azzal idegesített bennünket, hogy a Vincegéppel valami zsinórokat elrágtunk vagy kihúztunk vagy tuti valamit elrontottunk. Persze, mondanom sem kell, hogy ez mekkora hülyeség, nyilván magától kirántódott, mikor Vincét csépeltem az asztal alatt a múltkor. Nem az én hibám. Max a hülye Vincegéppé, francokért kell annyira rugdosódni, mikor éppen ölöm. Vagy ő öl engem, mert felváltva csináljuk.
És különben is, azt Ő legalább méltányolhatná, hogy amikor a legnagyobb szükség van rám, akkor mindig ott vagyok neki és szerintem nem ilyen csipp-csupp ügyeken kellene magát felhúznia, hogy tönkrevágtuk a netet pár röpke hónapra a kecóban.
A jómúltkor is beteg volt, a szokásos havi agybaj, migrének hívja, de szerintem csak rohadtul nincs kedve melózni és ilyenkor hazajön a melóból, de szerintem csak azért, hogy velünk lehessen. Mert imád bennünket, ami teljességgel érthető, már ami engem illet. Hogy a Vincegépen mit eszik, az egy homály.
Na,és Én meg ilyenkor ápolom. Legalábbis a külső, kissé romantikus érzelmű szemlélődőnek így tűnhet. De közben csak azt figyelem, hogy lélegzik-e még, mert ha feldobja a csuszit, azonnal más élelmiszer ellátó egység után kell néznünk, szóval nem veszíthetünk időt azzal, hogy későn vesszük észre az eseményt.