május 22

Ez egy ígéretes hétvégének tűnt már az elején, mert mikor pénteken hazajött, kétrét volt görnyedve, csak szárazat adott vacsorára és szombat reggel is csak feküdt az ágyon, szemmel láthatólag szenvedett. Még az sem vidította fel, amikor egy teljes órán át a legszebb dallamokat doromboltam a fején feküdve. Aztán hirtelen leesett a tantusz, felugrottam Vincéhez az ablakba, és izgatottan suttogva ( de mivel macskák lennénk vagy mi, így a külső laikus szemlélőnek úgy tűnhetett, hogy a madarakra izgultunk rá) vázoltam neki, hogy mekkora lehetőséget látok ebben a helyzetben. Mivel szenved, - a háta beállt vagy mi - így talán egy kis műsor is elég lesz, hogy nagyobb adagokat kényszerítsünk ki belőle. A taktika nem túl eredeti belátom, de idáig mindig bevált. Szóval: szombat éjszaka óránkénti ébresztés. Feloszottuk az időt, én kettőkor kezdtem, Vince háromkor, megint én négykor, Vince ötkor és megint én hatkor. Az áttörés ötkor következett be, ekkor nem bírta tovább, és boldogan pusziltunk be Vincével egy tisztességes adag szárazat, majdnem elaludtam a hatórás műszakot a hirtelen jött jóllakottságtól.

Mondjuk be kell vallanom, hogy öregszem, ez az éjszakai kaland teljesen kimerített, ma csak 15 percre kelltem fel, vacsorára.

Ki kel dolgoznunk valami kevésbé megerőltető cicafintaságot. De majd holnap gondolkodom ezen.

május 15

Na, ma reggel hirtelen elkapott, pedig éppen valami nagyon kellemes álom közepén voltam, előhozott a hálóból egy szürke mérleget, még fel sem ocsúdtam, már rajta voltam.

Annyi időm se volt, hogy rendesen felháborodjak, már csippantott is a cucc és csak azt hallottam, hogy ő boldogan sipákol, hogy 6.9 kg, 6.9kg!!

Ezek szerint fogytam 70dkg-t egy hónap alatt, nem is rossz, azt kell mondjam.

Gondoltam, hogy akkor kapok valami jutalomfalatot, megünnepelendő ezt a fantasztikus eredményt, de mélységesen csalódnom kellett. Mint mindig mostanában, szomorú vagyok, úgyhogy most inkább szunyókálok egy cseppet.

Úgyis felhős az idő, más nem is lehet csinálni.......

május 09

Most nézem ezt a képet és tökre leesett az állam, mert tisztára úgy tűnik, hogy egész csinos lettem. Lehet, mégiscsak megéri ez az eszméletlen szenvedés, mert azért tény, hogy ma reggel megint kényelmesen el tudtam magam helyezni a hasán, anélkül hogy megalázóan hamar legurultam volna róla.

Ja, amúgy tegnap megint újult erővel csapott le rám a nagy szeretgetéssel, a mai repertoár az volt például, hogy "szeretsz, imádsz?"

Muhahaha, ha tudná miket gondolok róla na és a becses családjáról, rögtön lepattanna rólam. De persze a kanapén Picasso stílusában láthatja a gondolataim fizikális kivetüléseit, tihihihi!

május 08

Jó régen nem írtam már, de van indokom: az éhezéstől már delilálok, a reggeli és a vacsora közti időt pedig a kanapé körmeim által való dizájnolásával próbálom kitölteni.

Tihihihi, jól haladok kérem szépen!

május 02

Ma hirtelen hidegre fordult az idő, az ablak nyitva persze, így egész nap csak a kosárkánkban kucorogtunk és szunnyadtunk Vincével.

Ez annyira hülye, de komolyan, mikor ő hazajött és becsukta az ablakot, ez a nemnormális nem vette észre, felugrott és akkorát koppant a csukott ablakban, hogy abban a pillanatban visszapattant, még a fején is átpördült estében. Szétröhögtem az agyam, komolyan jól esett a kárörvendés, végre egy kis nevetés ebben a nagy éhezésben. Persze nem tudtam teljesen kiélvezni, mert gyönge vagyok, mint a harmat, de erről meg eszembe jutott, hogy másrészt meg macska is vagyok és nem hülye.

Szóval, hogy a lényegre térjek, elhelyezkedtem megint a kanapén a kedvenc pózomban, keresztben, teljesen elnyúlva, lsd a csatolt képet. Az a szürke dolog a kép jobb alsó részében, na az ő, ott kucorog a sarokban, nehogy megzavarjon.

Szánalmas. Asszem egész este így maradok. Én kibírom.

április 31

Ma pirosbetűs ünnep van a diétás naptáramban: bizonyíthatóan és hivatalosan is elértem a fenekem mosakodás közben.

Hurááhhhh !!!