Ma hirtelen hidegre fordult az idő, az ablak nyitva persze, így egész nap csak a kosárkánkban kucorogtunk és szunnyadtunk Vincével.
Ez annyira hülye, de komolyan, mikor ő hazajött és becsukta az ablakot, ez a nemnormális nem vette észre, felugrott és akkorát koppant a csukott ablakban, hogy abban a pillanatban visszapattant, még a fején is átpördült estében. Szétröhögtem az agyam, komolyan jól esett a kárörvendés, végre egy kis nevetés ebben a nagy éhezésben. Persze nem tudtam teljesen kiélvezni, mert gyönge vagyok, mint a harmat, de erről meg eszembe jutott, hogy másrészt meg macska is vagyok és nem hülye.
Szóval, hogy a lényegre térjek, elhelyezkedtem megint a kanapén a kedvenc pózomban, keresztben, teljesen elnyúlva, lsd a csatolt képet. Az a szürke dolog a kép jobb alsó részében, na az ő, ott kucorog a sarokban, nehogy megzavarjon.
Szánalmas. Asszem egész este így maradok. Én kibírom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése