Szombaton vendégeink voltak. Reni, meg Mancika, aki egy pudli, régen sokat volt nálunk. Elég jóban voltunk.Megengedtem neki, hogy a kanapén odafeküdjön mellénk, meg még sok mindent, például, hogy a szőnyegeimre ráüljön. Fura volt most ennyi idő után viszontlátni. Vince mondja, hogy ő persze sokkal régebb óta ismeri, mert ő kölyökmacskaként találkozott vele, jókat játszottak, kergetőztek meg minden, de aztán Vince megnőtt és eltávolodtak egymástól. Vincének is vannak sötét foltjai a múltjában, én arra gyanakszom, hogy terrorizálta a kutyát. Mint macska büszkeséggel tölt el ez a gondolat. Na és most újra találkoztak, de mondja Vince, hogy már nem az igazi, a kor az kor, meg persze a fajok közötti kommunikációs különbségek sem áthidalhatóak már olyan könnyen. Készítettünk pár képet a nagy találkozásról.
By the way, Mancika stikkában lepisilte az egyik szőnyeget, szóval lesz miről beszélgetnünk, ha újra be meri tenni a mancsát ide.
Jó, jó, én meg reggel lehánytam ugyanazt, de most már szépen kimosott szőnyeget, de hát az én vagyok, nekem Ő mindent megbocsát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése