november 19

Most komolyan, megáll az eszem, mit képzel ez magáról? Már lassan 3 hónapja csak késő este ér haza, mi itthon senyvedünk Vincével, tök rendesen viselkedünk, Vince még a múltkor az ágyon hagyott Hócipőt sem cincálta szét - és ez nagyon nagy szó, mert valami perverz vonzódást érez a Hócipő iránt ( az egy újság amúgy, és szó mi szó, tökre jó zizegős papírja van). Vince azt mondja, hogy nem tudja mi van, de ha Hócipőt talál, ellenállhatatlan késztetést érez, hogy oldalanként 1x1 cm-es kis fecnikre tépje szét, aminek Ő annyira nem szokott örülni, főleg, ha frissen vette és még nem olvasta ki. Vince azt mondja, hogy isten bizony, ilyenkor mintha sokkal jobban esne neki a dolog. Hát nem sok mindenért tudok büszke lenni erre a nem normálisra, de ilyenkor legszívesebben megölelném, de valahogy ezek a dolgok mindig hisztérikus rugdosódásba és pofozkodásba torkollanak, asszem Vince még mindig nem bírja az érzelmeit 100%osan kifejezni... Na a lényeg, hogy mostanában olyan későn jár haza, hogyha tudnám hogyan kell, kirágnám magam a bejárati ajtón és keresnék egy rendesebb gazdit, aki nem fél 10kor ad nekünk vacsorát és nem cseszeget közben, hogy nagy a seggem. Persze akkor jó a nagy seggem, amikor vasárnap ebéd után hozzám bújva tátott szájjal alszik, akkor jó vagyok puha párnának. Szóval, ma is hazaténfereg fél 10kor, van pofája a szánalmas kifogásaival előhozakodni, hogy sokat kell dolgoznia, hogy legyen pénzünk és akkor legyen minőségi cicakaja, de a mindenségit, mit érek a minőséggel, ha napi 10 órát a reggeli és vacsora között meg éhezek? És még neki áll feljebb, mert ma véletlenül telehánytam a konyhaszőnyeget. És ő meg pont belelépett. Kérem, én tehetek róla, hogy ott jött rám a hányás? A szőnyeg közepén? És hogy nem szőrt hánytam fel, hanem félig megemésztett kaját, ami szerinte az életben nem jön ki, mert voltam olyan gondos, hogy szinte csak a fehér kockákra céloztam? Szerinte. Szerintem meg nekem tök mindegy volt, erre bevallom nem is gondoltam, de jó ötlet, next time tuti nem felejtem el - tihihihi, pedig mondja, hogy hányjak csak, de a padlóra. Eszem megáll, micsoda baromság, még hogy a padlóra, ami kemény és hideg, komolyan aggódom, mert már nem tudja, mit beszél. Amúgy meg nem értem, mit hisztizik itt, már amúgy is tiszta dzsuva a szőnyeg, ja, hogy azt mondja, még ma is tiszta lenne, ha hetente nem dobna rá gondosan valamelyikünk egy-egy szőrcsomót a gyomrunk mélyéből. Ja kérem, aki önkéntes rabszolgának áll, az ne reklamáljon ilyen csip-csup dolgokért, azért tartjuk, hogy feltétel nélkül imádjon és boldogan kacagva és hálát adva az égnek, hogy vagyunk neki, elintézze az ilyesmiket. Szóval most meg vagyok sértődve, így büntiben van, én kint a kosáramban alszom, és tüntetőleg tojok rá, ő meg bent nézi a TV-t az áruló Vincegéppel, és tuti szarul érzi magát. Már várom, hogy kijöjjön és bocsánatot kérjen és rendesen feltakarítsa a szőnyeget, mert kibírhatatlan, és mélyen felháborító hogy ilyen szégyenletes higiéniai körülmények között vagyunk kénytelenek élni! Felháborító!