06 május

Hűű, már egy ideje nem írtam, de tegnap annyira felháborodtam, hogy úgy éreztem, erről az egész világnak értesülnie kell! Mert az, hogy napi 24 órás szolgálatban vagyok gyönyörű, imádnivaló és az Élete Macskája, úgy gondolnám feljogosít némi különleges bánásmódra, mély hódolatra és feltétel nélküli csodálatra. Miért kell nekem az állandó émelyítő nyakpuszik, haspuszik mellé még válogatottan gonosz sértéseket is elviselnem? Merthogy tegnap beszólt. Igen, igen, jól hallottátok, Ő Tegnap Beszólt Nekem! Éppen a kanapén hevertünk és én csodálatosan cicásan nyújtozkodtam, mert elégedett voltam a helyzettel, amikor a filmben amit néztünk - illetve ő nézte, én aludtam - mutattak valami ocsmány ragadozó madarat, sólymot vagy mit, amint elragad egy puhe-puha fehér nyuszit. Pont ennél a résznél nyitottam ki a szemem egy édesen cicás ásítás után. Szóval, rámnéz és azt mondja, hogy én tuti nem lennék sose ilyen veszélyben, mégha ki is engedne a lakásból, mert minimum egy fehérfejű amerikai sasnak kellene alászállnia, hogy engem el tudjon ragadni, azok egy kisebb borjút is elbírnak. De egy sima sólyomnak esélye sem lenne. Gondoltam magamban, biztos arra céloz, hogy éles karmaimmal csíkokra szabdalnám és párnahuzatba valót tépnék a madárból. De akkor folytatta tovább és ekkor megértettem a nyilvánvalót, miszerint arra céloz hogy dagi vagyok! Mivel azt mondta, hogy Igaz, kis dagikám? És egy sor undorsító nyakpuszi jött utána, de a döbbenettől nem bírtam rendesen gondolkodni, mert ha magamnál vagyok, tuti mindkét szemét a karmaimra tűzöm. Szóval, így állunk. Most mélyen meg vagyok sértődve, így csak a reggelit, a vacsorát és alkalmanként néhány porcot, vagy csirkemellsonka darabot vagyok hajlandó elfogadni Tőle. A képek amúgy a Sértés előtt és után készültek, nyilvánvaló a különbség. Hát most kérdem, kell ez neki? A büntetése egyébként kegyetlen lesz, Vincével ma a szunyókálás után ülünk össze brénsztormingolni, a jól bevált recepten felül előállunk majd valami elképesztően borzalmas revanssal. Csak figyeljetek!