május 30

Hát azért ami sok, az sok!!
Azért egy szobacicának is van önérzete, amit Ez itt, aki azt állítja és bizonygatja itt nekem nap mint nap, hogy szeret és imád, szóval amit Ő páros lábbal tipor!
Legutóbb erre a csúfságra kényszerített, csatolom a képeket, mert beszélni róla még nem igazán tudok. Vince azt mondja, hogy mindez az én hibám, mert ő úgy döntött, hogy nem hagyja magát és ellenállt, és ha valamit a Vince nem akar, akkor be tud ám feszülni és akkor kő kövön nem marad.
Én meg mivel áldott jó szívem van, és mert ugye kissé naiv is vagyok, szóval mire észbe kaptam és rájöttem, hogy mit művel velem, már késő volt.
Mikor végzett velem, nagyon nevetett, és azt mondta, hogy a munkahelyén a kollégáinak nagyon fognak a képek tetszeni, mert hogy ez most nagyon menő, és a többi hülye macskamániás is így alázza le a többi szerencsétlen sorstársamat nap mint nap, és hogy még rosszabb legyen, felrakják a netre, hogy a többi macskás idióta is tudjon röhögni a szégyen szomorú képein.
Ekkor esett le, hogy azért alázott meg ilyen boldogan a macskamivoltom- és önérzetemben, hogy a kedvére tegyen pár hozzá hasonlóan ördögien gonosz kétlábú véglénynek.
Nem tudom, hogy mi többet mondhatnék, azóta nem bírok vele beszélni, és az, hogy most a vállán aludtam kb. egy órát csak a rafináltan megkomponált, mesterien kiművelt bosszútervem része, és csak a felületes külső szemlélő számára tűnik úgy, hogy minden rendben közöttünk.
Na de beszéljenek a képek, mert önmagukért fognak beszélni. Aki csatlakozna a mestertervhez, privátban írjon és megbeszéljük a részleteket!

06 május

Hűű, már egy ideje nem írtam, de tegnap annyira felháborodtam, hogy úgy éreztem, erről az egész világnak értesülnie kell! Mert az, hogy napi 24 órás szolgálatban vagyok gyönyörű, imádnivaló és az Élete Macskája, úgy gondolnám feljogosít némi különleges bánásmódra, mély hódolatra és feltétel nélküli csodálatra. Miért kell nekem az állandó émelyítő nyakpuszik, haspuszik mellé még válogatottan gonosz sértéseket is elviselnem? Merthogy tegnap beszólt. Igen, igen, jól hallottátok, Ő Tegnap Beszólt Nekem! Éppen a kanapén hevertünk és én csodálatosan cicásan nyújtozkodtam, mert elégedett voltam a helyzettel, amikor a filmben amit néztünk - illetve ő nézte, én aludtam - mutattak valami ocsmány ragadozó madarat, sólymot vagy mit, amint elragad egy puhe-puha fehér nyuszit. Pont ennél a résznél nyitottam ki a szemem egy édesen cicás ásítás után. Szóval, rámnéz és azt mondja, hogy én tuti nem lennék sose ilyen veszélyben, mégha ki is engedne a lakásból, mert minimum egy fehérfejű amerikai sasnak kellene alászállnia, hogy engem el tudjon ragadni, azok egy kisebb borjút is elbírnak. De egy sima sólyomnak esélye sem lenne. Gondoltam magamban, biztos arra céloz, hogy éles karmaimmal csíkokra szabdalnám és párnahuzatba valót tépnék a madárból. De akkor folytatta tovább és ekkor megértettem a nyilvánvalót, miszerint arra céloz hogy dagi vagyok! Mivel azt mondta, hogy Igaz, kis dagikám? És egy sor undorsító nyakpuszi jött utána, de a döbbenettől nem bírtam rendesen gondolkodni, mert ha magamnál vagyok, tuti mindkét szemét a karmaimra tűzöm. Szóval, így állunk. Most mélyen meg vagyok sértődve, így csak a reggelit, a vacsorát és alkalmanként néhány porcot, vagy csirkemellsonka darabot vagyok hajlandó elfogadni Tőle. A képek amúgy a Sértés előtt és után készültek, nyilvánvaló a különbség. Hát most kérdem, kell ez neki? A büntetése egyébként kegyetlen lesz, Vincével ma a szunyókálás után ülünk össze brénsztormingolni, a jól bevált recepten felül előállunk majd valami elképesztően borzalmas revanssal. Csak figyeljetek!