16 december

Ma jól felcinkelt a hülye Vincegép. Azt állította, hogy Ő őt szereti jobban, merthogy kiskifliben alszanak, meg ilyenek. Mondtam, hogy bizonyítsd be. Erre előkapta az alábbi képeket. Na persze. Ezek a hamisítványnak is szar fotók csak a testi érintkezést bizonyítják, ha egyáltalán valamit, de semmiképpen sem a lelkit. Pont. Mert az csak velem van. Ennyi.

13 december

Most csak azért írok, hogy tudjátok, még megvagyok, csak a sok elfoglaltságom miatt nem tudtam a nethez jutni, meg egy csomó ideig le is volt rohadva a netes kapcsolatunk. Ő persze azzal idegesített bennünket, hogy a Vincegéppel valami zsinórokat elrágtunk vagy kihúztunk vagy tuti valamit elrontottunk. Persze, mondanom sem kell, hogy ez mekkora hülyeség, nyilván magától kirántódott, mikor Vincét csépeltem az asztal alatt a múltkor. Nem az én hibám. Max a hülye Vincegéppé, francokért kell annyira rugdosódni, mikor éppen ölöm. Vagy ő öl engem, mert felváltva csináljuk.
És különben is, azt Ő legalább méltányolhatná, hogy amikor a legnagyobb szükség van rám, akkor mindig ott vagyok neki és szerintem nem ilyen csipp-csupp ügyeken kellene magát felhúznia, hogy tönkrevágtuk a netet pár röpke hónapra a kecóban.
A jómúltkor is beteg volt, a szokásos havi agybaj, migrének hívja, de szerintem csak rohadtul nincs kedve melózni és ilyenkor hazajön a melóból, de szerintem csak azért, hogy velünk lehessen. Mert imád bennünket, ami teljességgel érthető, már ami engem illet. Hogy a Vincegépen mit eszik, az egy homály.
Na,és Én meg ilyenkor ápolom. Legalábbis a külső, kissé romantikus érzelmű szemlélődőnek így tűnhet. De közben csak azt figyelem, hogy lélegzik-e még, mert ha feldobja a csuszit, azonnal más élelmiszer ellátó egység után kell néznünk, szóval nem veszíthetünk időt azzal, hogy későn vesszük észre az eseményt.

október 07

Hát most az van, hogy hideg van. Hihetetlen, nem gondoltam volna egy hónapja, hogy ezen fogok itt siránkozni, de én sem láthatok a jövőbe, persze ezt nem reklámozom azért széles körben, mert hiszen én amúgy őrülten okos vagyok, meg minden, ha nem a legokosabb, de ezeknél, akikkel itt kényszerülök sanyarogni ebben a kecónak csúfolt börtönben, hát náluk azért fényévekkel vagyok okosabb.
Na szóval, ma reggel arra ébredtem, hogy nem akarok felkelni reggelizni, ami annyira szokatlan állapot volt, hogy egy pillanatra meg is rémültem, hátha beteg vagyok.
Még neki is feltűnt, hogy nem robogtam lélekszakadva a reggelihez, de megnyugtattam, mert higgadtan végiggondolva a helyzetemet, azt kell mondanom, hogy hideg van, és nincs kedvem kimászni a párnák közül. Ennyi.
Persze amint egy picit jobban felélénkültem a reggelit nem hagytam sokáig porosodni a tálkámban. Tihihihihi
Szóval, most pillantsunk vissza egy picit az időbe, nosztalgia céljából, egy forró nyári napon készült különleges kép erejéig, amint a hőségtől elgyötörten a komód alatt pihegek.
Régi szép napok! Erre az érzésre majd megpróbálok emlékezni jövőre is, amikor majd megint a 32foktól szenvedek és Grönlandra akarok költözni. Tihihihi

szept 22

Hát a szemtelenségnek és a kegyetlenségnek nincs határa ebben a lakásnak csúfolt börtönben!
Ha lenne igazság a földön, és lenne rögtönítélő macskabíróság, ezt a gazdinak csúfolt képződményt már véregerek tépnék apró cafatokra egy mocskos macskasitten!
A minap bajusznak használt, most meg azzal szórakozott a szerencsétlen, hogy különböző cuccokat tett a mit sem sejtő, csodálatosan és mélyen alvó macskatestemre.
Hát, na nem ragozom, azt hiszem már minden olvasóm a könnyeivel küzd az eset hallatán és mélyen együttérez velem.
Vincével persze ezt nem lehetne megcsinálni, mert Vince idegbeteg és aludni is úgy alszik, mintha a fronton lenne, és mint az alábbi csúf példa jól mutatja, hát neki van igaza! Ritkán mondok ilyet, de most tényleg ennek a hülyének van igaza, ha nem aludnék ilyen jókat és ilyen mélyen, akkor nem tudna ellenem ilyen csúfságokat elkövetni, mert karomélre hánynám egy szemvillanás alatt.
Mondjuk, szar, hogy állandóan lecsippenti a karmunk hegyét, így nehezebb a helyzet, de persze nem lehetetlen.

június 25

Azt a rohadt élet, már pardon my French, de kitört a kánikula, és szenvedünk ezerrel. Egy talpalatnyi hűvös terület sincs a kecóban, és már a fekvés sem esik jól.

Ő meg persze itt aggódik, hogy nehogy felhevűljön a testünk és nehogy aztán szívinfarktust kapjunk mondjuk vacsora közben, ezért megint túszul ejtett a fürdőben és össze-vissza vizezte a bundánkat! Komolyan, a szunyókálás helyett órákat kellett ismételten a szőrzetem helyreállító-munkálatainak szentelnem!

Vincegép persze megint csak ostoba volt, hiába kiabáltam neki a fürdőajtón keresztül, hogy menekülj, a hülye csak ott imbolygott a közelben, aztán meg csak nézett nagyot, amikor ő is be lett rántva a fürdőbe egy kis vizeskedésre.

Amúgy is haragszom rá, mert megtalálta az egyik legjobb helyet a konyhában, ahol a falnak dőlve picit lehet hűsölni, de azért résen leszek, mert nekem így csak a gagyibb falfelületek maradtak és persze nem férek ám rá/ hozzá mindegyikre, szóval a lehetőségeim limitáltabbak mint a hülye és soványabb rövidebb szőrű Vincegépnek.

Tessék, itt van pár kép, hogy demonstráljam, nem a levegőbe kamuzok.

Friss update: a levegő 20fokot süllyedt azóta, a fülem töve is kivan ettől az időtől már. Most hullajtsak szőrt vagy ne hullajtsak?

május 30

Hát azért ami sok, az sok!!
Azért egy szobacicának is van önérzete, amit Ez itt, aki azt állítja és bizonygatja itt nekem nap mint nap, hogy szeret és imád, szóval amit Ő páros lábbal tipor!
Legutóbb erre a csúfságra kényszerített, csatolom a képeket, mert beszélni róla még nem igazán tudok. Vince azt mondja, hogy mindez az én hibám, mert ő úgy döntött, hogy nem hagyja magát és ellenállt, és ha valamit a Vince nem akar, akkor be tud ám feszülni és akkor kő kövön nem marad.
Én meg mivel áldott jó szívem van, és mert ugye kissé naiv is vagyok, szóval mire észbe kaptam és rájöttem, hogy mit művel velem, már késő volt.
Mikor végzett velem, nagyon nevetett, és azt mondta, hogy a munkahelyén a kollégáinak nagyon fognak a képek tetszeni, mert hogy ez most nagyon menő, és a többi hülye macskamániás is így alázza le a többi szerencsétlen sorstársamat nap mint nap, és hogy még rosszabb legyen, felrakják a netre, hogy a többi macskás idióta is tudjon röhögni a szégyen szomorú képein.
Ekkor esett le, hogy azért alázott meg ilyen boldogan a macskamivoltom- és önérzetemben, hogy a kedvére tegyen pár hozzá hasonlóan ördögien gonosz kétlábú véglénynek.
Nem tudom, hogy mi többet mondhatnék, azóta nem bírok vele beszélni, és az, hogy most a vállán aludtam kb. egy órát csak a rafináltan megkomponált, mesterien kiművelt bosszútervem része, és csak a felületes külső szemlélő számára tűnik úgy, hogy minden rendben közöttünk.
Na de beszéljenek a képek, mert önmagukért fognak beszélni. Aki csatlakozna a mestertervhez, privátban írjon és megbeszéljük a részleteket!

06 május

Hűű, már egy ideje nem írtam, de tegnap annyira felháborodtam, hogy úgy éreztem, erről az egész világnak értesülnie kell! Mert az, hogy napi 24 órás szolgálatban vagyok gyönyörű, imádnivaló és az Élete Macskája, úgy gondolnám feljogosít némi különleges bánásmódra, mély hódolatra és feltétel nélküli csodálatra. Miért kell nekem az állandó émelyítő nyakpuszik, haspuszik mellé még válogatottan gonosz sértéseket is elviselnem? Merthogy tegnap beszólt. Igen, igen, jól hallottátok, Ő Tegnap Beszólt Nekem! Éppen a kanapén hevertünk és én csodálatosan cicásan nyújtozkodtam, mert elégedett voltam a helyzettel, amikor a filmben amit néztünk - illetve ő nézte, én aludtam - mutattak valami ocsmány ragadozó madarat, sólymot vagy mit, amint elragad egy puhe-puha fehér nyuszit. Pont ennél a résznél nyitottam ki a szemem egy édesen cicás ásítás után. Szóval, rámnéz és azt mondja, hogy én tuti nem lennék sose ilyen veszélyben, mégha ki is engedne a lakásból, mert minimum egy fehérfejű amerikai sasnak kellene alászállnia, hogy engem el tudjon ragadni, azok egy kisebb borjút is elbírnak. De egy sima sólyomnak esélye sem lenne. Gondoltam magamban, biztos arra céloz, hogy éles karmaimmal csíkokra szabdalnám és párnahuzatba valót tépnék a madárból. De akkor folytatta tovább és ekkor megértettem a nyilvánvalót, miszerint arra céloz hogy dagi vagyok! Mivel azt mondta, hogy Igaz, kis dagikám? És egy sor undorsító nyakpuszi jött utána, de a döbbenettől nem bírtam rendesen gondolkodni, mert ha magamnál vagyok, tuti mindkét szemét a karmaimra tűzöm. Szóval, így állunk. Most mélyen meg vagyok sértődve, így csak a reggelit, a vacsorát és alkalmanként néhány porcot, vagy csirkemellsonka darabot vagyok hajlandó elfogadni Tőle. A képek amúgy a Sértés előtt és után készültek, nyilvánvaló a különbség. Hát most kérdem, kell ez neki? A büntetése egyébként kegyetlen lesz, Vincével ma a szunyókálás után ülünk össze brénsztormingolni, a jól bevált recepten felül előállunk majd valami elképesztően borzalmas revanssal. Csak figyeljetek!