A kétkedőknek

Kérem szépen, nem akarom ragozni, mert nyilvánvaló, hogy csak az én briliáns elmémből pattanhatnak ki ezek az elképesztően ragyogó gondolatok, amiket itt olvashattok.

És nem, nem Vincét használom gépírónak.
Tudom mit beszélek, párszor próbáltam, de nem ment, mert két percnél tovább nem képes egy dologra koncentrálni, aztán percenként szívrohamot kap a legkisebb zajtól is, meg amúgy is a helyesírása egyszerűen borzasztó.

Szóval csináltam néhány tök jó selfie-t, hogy lássátok, keményen melózok, hogy szörnyű sorsom története ezen blog lapjain keresztül napvilágra kerüljön.
Na, nem mintha látnám a tömött sorokban érkező felmentő seregeket! Csak mondom.