Mesterfok

Az emberidomítás nagymestere vagyok, tanítanom kellene, és komolyan mondom, hogy nagyon furcsa, mi több felháborító is ha jobban meggondolom, hogy még nem kért fel a Macskaegyetem legalább óraadónak. Nálam felkészültebbet, tapasztaltabbat már hol is találhatnának?
Ezt a jelenlegi élelmiszer-elosztó egységemet is a szemem villanásával tudom irányítani.
Néha persze kell a kihívás, illetve néha jó tesztelni az új módszereket, mert ugye haladni kell a korral.

Szóval, az alábbi esettanulmány azt mutatja, amint először csak a gondolataim erejével próbálom rávenni, hogy adja át önként a joghurtos csirkéje egy nagyobb részét, természetesen a joghurtos-fokhagymás trutyi leszopogatása után, mert azt utálom.

A kielégítőnek nem minősíthető eredmény (azaz csak pár kókadt falat csirkehúsi) hiányában némileg szuggesztívebben alkalmaztam a gondolatátvitelt.

Ez így ebben a formában még mindig nem bizonyult elég hatásosnak, ezért emelnem kellett a nyomást és a fizikai erőszak egyik kevésbé durvának tűnő formájához fordultam, továbbra sem lazítva a gondolatátvitel erősségén.

Végre ez a módszer meghozta a kívánt eredményt, habár arra mégsem sikerült rábírnom, hogy az egész adagot feladja.

De nem adom fel, mert annyi csak, hogy a módszer további finomításra szorul, de nyilvánvalóan jó úton haladok, és érik egy nagyszabású publikáció valami emberidomítással foglalkozó szaklapban.

Híres és elismert leszek. De most mennem kell, mert megjött és jön a vacsi!!!