Ma egész jó napom volt.
A reggeli persze nem volt meglepetés, a szokásos, na de a vacsora ma mennyei volt!
Ritkán szervírozza azt a különleges patét, amelyért Vincével annyira odavagyunk, de ma némi Oscar-díjas lábhozdörgölődés és cicahátazás, ja na és ne felejtsük el a specialitásomat, az éhező macska végnapjai című előadás után örömmel nyugtáztam, hogy még mindig jó vagyok.
Aztán sikerült úgy elhelyezkednem a kanapén, hogy már senki más ne férjen el rajta kényelmesen.
Azt még nem sakkoztam ki, hogy hogyan tudok úgy a TV elé ülni, hogy esélye se legyen bármit is látni a műsorból - engem kivéve persze,- de már közel járok a megoldáshoz.
Egyelőre azt mondta, hogy most úgy nézek ki hátulról, mint egy nagy szőrös kuglóf, nevetett vagy öt percig és készített egy fotót is. Tessék, most komolyan, mi ebben a vicces?
Dolgozom tovább az ügyön, de most behunyom a szemem egy kicsit, csak pár percre ...............
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése