Hatalmas vagyok, erős és veszélyes. A szavanna királya, félelmetes ragadozó. A lemenő nap vöröslő fényében elindulok vadászni. Lassan és puhán lépdelek, a forró szellő lágyan borzolja bajszom, érzem, a vadászat izgalma megfeszíti izmaim.
Hirtelen a szél iránya megfordul és szinte beleremegek a felismerésbe: antilop csorda keresztezi utamat. Minden idegszálam pattanásig feszül, ahogy becserkészem a zsákmányt, előrelendülök, néhány rugalmas ugrás és a támadás kivédhetetlen.
Kis idővel később jólakottan és elégedetten nyúlok el egy öreg fa árnyékában. Rövid pihenő után a szomjúság erőt vesz rajtam, így elindulok az itató felé. Tudom, veszélyes vállakozás, hiszen az ember szívesen vadászik ránk napnyugta után az itatónál, de meg kell kockáztatnom.
Na jó, kissé elkalandozott a fantáziám.
A délutáni szunyókálás után este végre megjött, kicsit kellett izmozni, hogy adjon már vacsorát, majd berekedtem, aztán elment fürödni, kicsit dörömböltem a fürdőszoba ajtaján, erre igaz kissé idegesen, de beengedett és így amíg törölközött, a kedvenc hobbimnak hódolhattam, a lefolyó szélén lefetyeltem kicsit a lecsurgó vízből.
Most mit néztek? Egy lakásban élek, mégis honnan szedjek itt egy itatót?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése