Teljesen ki vagyok merülve.
Azt kell hogy mondjam, az embernevelés elég fárasztó sportág.
Több év kemény munkája fekszik a mai, és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy lenyűgöző eredményeimben, és mégis minden nap újabb és újabb kihívásokkal kell szembenéznem.
Azt például, hogy hajnali ötkor vagy esetleg hajnali négykor az első nyavintásunkra felkelljen, kijöjjön a hálószobából kb 4 hét alatt értük el Vincével, az, hogy kapjunk is valami elő-reggelit további 2 hétbe telt, a többi meg már cicajáték volt. Ma ott tartunk, hogy azt hiszi, ő akar felkellni, felkapni, félálomban összepuszilgatni a hasamat ( ezt valami fura okból kifolyólag nagyon szereti - én meg hagyom, tihihi ) majd elégedetten visszefeküdni aludni. Mindezt bármikor képes végrehajtani, hajnali kettőkor is vagy háromkor is! Vincével, ha olyanunk van, teszteljük is. Persze gyanakszunk, hogy néha nem teljesen sikerült kiverni az álmot a szeméből, dehát még azért csiszolgatunk a technikánkon. Folyamatosan új megoldásokon törjük a fejünket, Vince ebben zseniális, ő valami olyan frekvencián tud nyavintani , amitől az emberek egyszerűen megőrülnek és rám hárul a feladat fizikai része: én rázom a kilincset. Valahogy így.
Na szóval ki vagyok merülve, ma teszt nap volt, 3-kor és 5-kor gyakorlatoztunk, úgyhogy be is csukom a szemem, csak öt percre vfvfdvfdvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése