Hűű, megjött a tavasz!
Nagyon örülök neki, habár egy kicsit elkezdtem vedleni, ami engem annyira nem zavar, mint őt, azt mondja, minimum heti egyszer meg kell kefélgetnie.
Hé, várjunk egy percet, most hogy belegondolok, ez mégsem olyan jó ötlet!
A francba, erre nem is gondoltam! Na mindegy, a lényeg, hogy itt a tavasz, ki van nyitva az ablak, ki lehet ülni és nézni a galambokat.
Persze van egy is trükkje a dolognak, mert már nehezen ugrok fel (nem azért mert kövér vagyok, hanem mert nincs kedvem, na! de tényleg! ), így be kell vetnem azokat a cicasági fortélyokat, amelyeket az embernevelésben szerzett tapasztalaimnak köszönhetek, ezek: világfájdalom a szemben + könyörgő tekintet, cicahátazás, a függöny alatt siránkozás, fel-fel tekintgetés.
Kiválóan beválik, egyszerűen hihetetlen, hogy a modern embernevelési technikák mennyire hatékonyak. Szóval, fél perc se kell, máris pattan és feltesz az ablakba és még halálosan boldog is ettől. Tanítanom kellene a macskaakadémián, annyira jó vagyok ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése