Jaj, nehéz ez a szolgálat!
Nem is tudom, hogy fogom ezt bírni...
Mindig, állandóan, szünet nélkül csodásnak, elbűvölőnek, ellenállhatatlannak lenni, komolyan mondom, néha fárasztó.
Vagy nem is tudom, lehet csak a tavaszi fáradtság vett erőt rajtam.
Lássuk ma mi volt:
Reggel csak tizenötször hallottam, idézem: "Ki az én életem macskaértelme?" "Kit szeretek én a világon a legjobban?" "Imádatom macskatárgya"
És ehhez mind jár a haspuszilgatás, a nyakpuszilgatás, a teljes testsimi, meg ilyenek - ezt is csak az emberek szeretik csinálni. Na jó, én sem ellenkezem, dehát az ellenállás amúgy is hasztalan lenne. Hiába, ez a szolgálat! Valami olyan érzésem van, mintha Teréz Anya lennék vagy hasonló nehéz sorsú szent.
Ma este is megjött, felkapott szokás szerint, aztán jött a csókdosás, elragadtatás, "Vencel -életem macskaértelme", stb után végre kaptam vacsorát, hát nem bánnám, ha a sorrend fordítva lenne!
Na mindegy, nem panaszkodom, kicsit élesítem a körmöm az új kanapén, na most majd meglátjuk ki lesz a élete macska szerelme ....tihihihihi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése