november 19

Most komolyan, megáll az eszem, mit képzel ez magáról? Már lassan 3 hónapja csak késő este ér haza, mi itthon senyvedünk Vincével, tök rendesen viselkedünk, Vince még a múltkor az ágyon hagyott Hócipőt sem cincálta szét - és ez nagyon nagy szó, mert valami perverz vonzódást érez a Hócipő iránt ( az egy újság amúgy, és szó mi szó, tökre jó zizegős papírja van). Vince azt mondja, hogy nem tudja mi van, de ha Hócipőt talál, ellenállhatatlan késztetést érez, hogy oldalanként 1x1 cm-es kis fecnikre tépje szét, aminek Ő annyira nem szokott örülni, főleg, ha frissen vette és még nem olvasta ki. Vince azt mondja, hogy isten bizony, ilyenkor mintha sokkal jobban esne neki a dolog. Hát nem sok mindenért tudok büszke lenni erre a nem normálisra, de ilyenkor legszívesebben megölelném, de valahogy ezek a dolgok mindig hisztérikus rugdosódásba és pofozkodásba torkollanak, asszem Vince még mindig nem bírja az érzelmeit 100%osan kifejezni... Na a lényeg, hogy mostanában olyan későn jár haza, hogyha tudnám hogyan kell, kirágnám magam a bejárati ajtón és keresnék egy rendesebb gazdit, aki nem fél 10kor ad nekünk vacsorát és nem cseszeget közben, hogy nagy a seggem. Persze akkor jó a nagy seggem, amikor vasárnap ebéd után hozzám bújva tátott szájjal alszik, akkor jó vagyok puha párnának. Szóval, ma is hazaténfereg fél 10kor, van pofája a szánalmas kifogásaival előhozakodni, hogy sokat kell dolgoznia, hogy legyen pénzünk és akkor legyen minőségi cicakaja, de a mindenségit, mit érek a minőséggel, ha napi 10 órát a reggeli és vacsora között meg éhezek? És még neki áll feljebb, mert ma véletlenül telehánytam a konyhaszőnyeget. És ő meg pont belelépett. Kérem, én tehetek róla, hogy ott jött rám a hányás? A szőnyeg közepén? És hogy nem szőrt hánytam fel, hanem félig megemésztett kaját, ami szerinte az életben nem jön ki, mert voltam olyan gondos, hogy szinte csak a fehér kockákra céloztam? Szerinte. Szerintem meg nekem tök mindegy volt, erre bevallom nem is gondoltam, de jó ötlet, next time tuti nem felejtem el - tihihihi, pedig mondja, hogy hányjak csak, de a padlóra. Eszem megáll, micsoda baromság, még hogy a padlóra, ami kemény és hideg, komolyan aggódom, mert már nem tudja, mit beszél. Amúgy meg nem értem, mit hisztizik itt, már amúgy is tiszta dzsuva a szőnyeg, ja, hogy azt mondja, még ma is tiszta lenne, ha hetente nem dobna rá gondosan valamelyikünk egy-egy szőrcsomót a gyomrunk mélyéből. Ja kérem, aki önkéntes rabszolgának áll, az ne reklamáljon ilyen csip-csup dolgokért, azért tartjuk, hogy feltétel nélkül imádjon és boldogan kacagva és hálát adva az égnek, hogy vagyunk neki, elintézze az ilyesmiket. Szóval most meg vagyok sértődve, így büntiben van, én kint a kosáramban alszom, és tüntetőleg tojok rá, ő meg bent nézi a TV-t az áruló Vincegéppel, és tuti szarul érzi magát. Már várom, hogy kijöjjön és bocsánatot kérjen és rendesen feltakarítsa a szőnyeget, mert kibírhatatlan, és mélyen felháborító hogy ilyen szégyenletes higiéniai körülmények között vagyunk kénytelenek élni! Felháborító!

szeptember

Hát kész, ez van. Vége a nyárnak. Mondjuk én nem bánom, mert borzasztóan meleg volt itt a lakásban, nem is tudom, hogy bírtuk ki. Ide -oda ténferegtünk a kecóban, és még mázli, hogy fürdő ajtajáról leesett a kilincs, mert végre legálisan be lehetett odalógni, és a hűvös kövön megpihenni. Nekem ugye tök hátrányos a helyzetem, mert hosszabb és melegebb a szőröm, mint Vincének és mert persze testem nagyobb felületén szenvedek. De a macska-jóga megtanított az ilyen helyzetek leküzdésére. Lsd alább pár pozitúrát illusztrációképpen.

07 augusztus

Nagyon meleg van, komolyan, kezd ebből elegem lenni, tegnap este megint 31 fokban kellett aludni, azt se tudtam, hogy feküdjek, meg hogy hol. Lézengtünk ide-oda Vincével a kecóban, de az az igazság, hogy már nem volt egy viszonylag hűvös pont se sehol sem. Végül feladtam és hogy hozzuk ki a legjobbat a szituból, bevettem magam a cipők közé. Van is erről egy képem, ahogy próbálom szirénszerű testemet a lehető leghosszabb pozícióba elrendezni ebben a macska-mennyországban. Imádom, amikor a cipők között tobzodhatok, azt nem lehet szavakkal leírni, micsoda földöntúli boldogság is ez, olyan, mint az embereknek egy jó füves cigi. De komolyan, beszívom a használt bőr cipőkből hömpölygő bódító illatát és szabályosan extázisba esem. Behunyom a szemem, és egy virágos réten futok, macskamentát rágcsálok és süt rám a nap, a bajszomat gyengéden megrebbenti a lágy szellő, amely gyengehúsú egérpecsenye illatát fújja felém, és elégedetten dorombolok, ahogy a lemenő nap fényében összegömbölyödök egy puha párnán... Amúgy érdekes, Vincére nem hatnak a cipők, vagyis azt mondja, fél, hogy rákattan és nem bír majd lejönni a cuccról. Hát van benne valami.

július 21

A szobamacskák királya vagyok, az emberidomárok etalonja,az összes titkok tudója. Akkora király vagyok, hogy arra nincs szó, az évek során megszerzett tapasztalat és gyakorlat minden nap meghozza az eredményét. Ez a jelenlegi idomítottam egyszerűen odavan értem, már több, mint 8 éve áll a szolgálatomban, és ugyanúgy imád és a talpam csókolgatja, mint a 2. héten. Úgy emlékszem, az első héten még le akart passzolni vidékre, de a 2. héten már a rabom volt. Na ezt csinálja utánam, aki tudja. Az alábbi képek híven tükrözik zsenialitásomat, amivel már tööb, mint 8 éve az igámban tudom tartani és az egész élete körülöttem (na jó, meg Vince körül is, de nyilván nem annyira) forog, és még nem is bánja, sőt! Na, enjoy, így kell ezt csinálni.

25 június

Szombaton vendégeink voltak. Reni, meg Mancika, aki egy pudli, régen sokat volt nálunk. Elég jóban voltunk.Megengedtem neki, hogy a kanapén odafeküdjön mellénk, meg még sok mindent, például, hogy a szőnyegeimre ráüljön. Fura volt most ennyi idő után viszontlátni. Vince mondja, hogy ő persze sokkal régebb óta ismeri, mert ő kölyökmacskaként találkozott vele, jókat játszottak, kergetőztek meg minden, de aztán Vince megnőtt és eltávolodtak egymástól. Vincének is vannak sötét foltjai a múltjában, én arra gyanakszom, hogy terrorizálta a kutyát. Mint macska büszkeséggel tölt el ez a gondolat. Na és most újra találkoztak, de mondja Vince, hogy már nem az igazi, a kor az kor, meg persze a fajok közötti kommunikációs különbségek sem áthidalhatóak már olyan könnyen. Készítettünk pár képet a nagy találkozásról.
By the way, Mancika stikkában lepisilte az egyik szőnyeget, szóval lesz miről beszélgetnünk, ha újra be meri tenni a mancsát ide. Jó, jó, én meg reggel lehánytam ugyanazt, de most már szépen kimosott szőnyeget, de hát az én vagyok, nekem Ő mindent megbocsát.

21 június

Tegnap akartam már írni, de annyira kitört a kánikula, és a mancsaim teljesen átizzadtak, hogy mára hagytam ezt a feladatot.  Ma hajnalban végre enyhült az időjárás, mert jött egy iszonyú nagy vihar, és akkora villámlás meg égzengés volt, hogy a meleg ellenére Vincével összebújtunk a konyhaasztal alatt, és amikor már nem bírtuk tovább, akkor úgy döntöttünk, hogy Ő is ébredjen már fel és nyugtasson meg bennünket. Ez meg is történt, és hát kb még kétszer az éjszaka folyamán úgy éreztük, hogy ébredjen már fel és nyugtasson meg bennünket, szóval reggel nem nézett ki túl vidáman. De nem sajnáljuk, mert tegnap este elkapott mindkettőnket, túszul ejtett a fürdőben és össze-vissza vizezte a bundánkat, arra való hivatkozással, hogy le kell hűljünk, mert akkora hőség van. Szó mi szó, mintha utána valóban kicsit jobb érzés lett volna, de egy órámba telt, amíg visszamosakodtam a bundám az eredeti formájára! Mikor aludhadtam is volna! Tessék, itt egy pár kép, hogy milyen csúfságot merészelt elkövetni ellenünk! Illetve igazából csak ellenem, mert Vince 2 perc alatt megszáradt, és vidáman trappolt a kecóban a fényes szőrével. Hülye.

május 16

Nos, mit mondjak, imádnivaló vagyok.
Ezt nem nagyon tudom ragozni, szolgáljon ez a kép illusztrációként, ez magáért beszél.
Plusz, nagyon jól tudok helyezkedni. Na.

április 15

Na, figyeljetek pupákok, az élelemszerzés ebben a lakásban nem amatőröknek való, könnyű munka, hanem kőkemény, szinte életveszélyes feladat. Én ebben lassan nagymesteri fokozatot tudnék szerezni, olyan profivá értem az elmúlt küzdelmes évek alatt.

Na persze nem dicsekvésből mondom, mert sajnos a szükség kényszerített, hogy ilyen tapasztalatokra tegyek szert, de végül is már nem bánom, hiszen már olyan tudással rendelkezem a mancsom kisujjában is, amivel csak a nehézsúlyú, tépettfülű, kukázó utcamacskák rendelkeznek.

Persze én nem hiszek a direkt erőszakban, én inkább a gyengéd lelki terrorban hiszek.

A múltkor például az alábbi módszer (szerintem elég egyértelmű, nem kell elmagyaráznom) alkalmazásával sikerült két darab porcogót, és 3 nagy falat husit kinéznem szó szerint a szájából.

Okuljatok!

március 16

Juhééé!

Mégiscsak tavasz van! Nyitva az ablak! És még mindig fel tudok ugrani!

Juhéééé!

március 11

Ma hideg van. Tavasz sehol. Nincs is kedvem semmihez, csak az alváshoz. Na mondjuk, ahhoz mikor nincs, jogos a kérdés. De ma tényleg szinte a depresszióhoz közeli állapotba kerültem. Komolyan aggódom, mert már a kanapé szétcincálása sem vidít fel.

Asszem ez a kép fejezi ki a legjobban a lelkiállapotomat.
Lehet, megkergetem Vincét, verekszünk pár percet, közben összeszőrözzük a lakást, ez talán még feldobhat.

De előtte szundítok egy kicsit.

28 február

Mit mondjak a mai nap tanulsága, hogy az élet kegyetlen.

Ezen, a számomra cseppet sem előnyös képen egy órát röhögött tegnap

Mint kiderült, egy csomót fényképezett, amíg ilyen művészien meg tudta örökíteni a fenekemet, miközben én mit sem sejtve az ellenem elkövetett gaztettről csendben szundikáltam.

Azt mondja, jobb lett a kép, mint amit valami Andy Warhol valaha is rittyentett egy macskáról.

Hát nem tudom, nekem nem tetszik egy cseppet sem.

Mint mondtam, az élet kegyetlen, de majd rájön erre ő is, arra mérget vehet, asszem a kanapén kihagytam a körömélesítés során egy 5centit, megyek bepótolom, grrrrrrr !!

26 február

Kemény hét volt ez. Úgy tűnik, mindent bevetett, hogy semmiképpen se tudjuk kényszeríteni a diéta megszegésére, azaz pre-reggeli és post-vacsora adagok kiosztására az idegösszeroppanáshoz közeli állapot elérésével óránkénti ébresztés által. Úgy tűnik, van egy titkos szuperfegyvere a harcban, amit fülldugónak hívnak.

Vince szerint megszerezhetnénk. Én egyetértek. Kidolgozzuk a részleteket, de ez időigényes és bonyolult munkafolyamot igényel.

Mivel ma egész tavaszias idő volt, végre a nyitott ablakban gondolkodhatok erről.

Hm, hm, hm, hm, hm, hm. Tuti kitalálok valamit.

23 február

Ma jó a kedvem, ez a reggel egész viccesre sikeredett. Én komolyan úgy gondolom, hogy a macskák igazi terepe a bosszúállás, szerintem az olasz maffiában is elég magas pozíciókat tudnánk megcsípni, persze csak ha lenne szembeforduló hüvelykujjunk és meg tudnánk húzni a ravaszt.
Tehát a reggel valahogy így alakult az emberszivatás iskolapéldájaként, szóval, világ elnyomott macskái, okuljatok!
4.00-4.30 - a konyhaajtó kilincsének rázogatása, felváltva Vincével
4.31 - végre siker! idegesen és kócosan kitámolyog az ajtón
4.32 - kis adag kaja, igaz a lightból adott, de a semminél azért jobb
5.00-5.15 - Vince ugrál az ajtóra csak úgy, poénból
5.16 - Vince az asztal alatt sunyít, én alvást tettetek, Ő meg tök ideg és a sintérrel fenyegeti Vincét, miközben ránkcsapja az ajtót
5.17 - Vincével hangosan röhögünk
6.00- sikerül kinyitni a konyhaajtót
6.01- 6.45 - szundítás a kanapén
6.46 - 7.00 - Vince a hálószoba előtt visítozik, új frekvenciát próbál ki, már engem is kikészít
7.01-7.04 - Vincét kergeti egy papuccsal, Vince fut én meg a kanapén fetrengek a röhögéstől, de a külső szemlélőnek úgy tűnik, csak elégedetten és elbűvölően cicásan nyújtózok
7.05 - feladja Vince elkapását, lefekszik a TV elé, majdnem sír
7.06 - ráfekszek a hajára, visít, hogy húzom
7.07 - ráfekszek az arcára
7.08 - átvetem magam a nyakán
7.09 - ráfekszek a hajára, visít, hogy húzom
7.10 - végre megérti
7.11 - 7.15 - reggeli!!!
7.16 - 7.55 - alszunk, ő a kanapén a TV előtt, Vince a hasán, én a fején
7.56 - próbál felkelni, de Vince szemrehányóan néz, folyamatosan , erre feladja
8.15 - felébredünk, pánik, késésben van
8.16 - tusol
8.17 - 8.18 - a fürdőajtón dörömbölök
8.18 - kimászik a tus alól, kinyitja az ajtót, várja, hogy bemenjek
8.19 - még mindig vár
8.20 - besétálok
8.20 - a fürdőajtót kaparom, ki akarok menni
8.21 - kiugrik a tus alól, ajtót nyit, várja, hogy kimenjek
8.21 - meggondolom magam, visszafordulok, ideges, de lehet, hogy csak fázik, azért remeg
8.23 - törölközik, cicahátazok, imád, többször is mondja (tiszta hülye, hihetetlen)
8.24 - játszunk a fürdőköpenye megkötőjével, imád, többször is mondja, nem hiszem el, mennyire hülye
8.25- 8.35 - öltözik
8.36 - Vince nincs meg
8.39 - Vince végre megvan, a hálóban az ágy alatt
8.40 - kabátban áll, engem néz
8.40 - én a vizes tál előtt állok, szemrehányóan nézek ( ez a specialitásom)
8.41 - 8.42 - van friss víz!
8.43 - Vince eltűnt
8.44 - nincs a halóban
8.48 - Vince a fürdőben lapul
8.49 - kabát le, pisil ( Ő, nem Vince, tihihi)
8.51 - már a kulcs a kezében, de most én nem vagyok meg
8.53 - a fürdőben ülök ( na, ez azért rizikós volt! ha nem számol meg minket elindulás előtt, egész napra bent vagyok)
8.55 - elindul
8.56 - ajtó csapódik
8.57 - ajtó nyílik, itthagyta a kesztyűt
8.58 - kesztyű nincs meg
8.59 - mert a kesztyűn ülök
9.01 - ajtó csapódik, Vincével végre megyünk aludni, a műszaknak vége, holtfáradtak vagyunk

Vincével megbeszéltem, és ezt kipróbáljuk a következő napokban is - majd meglátjuk, ki nevet a végén! Tihihihi

20 február

Ajaj, asszem bajban vagyok. Alig egy hete újra érzem azt a páni félelmet és szorongást, amiről már azt hittem, hogy a múlté. Az történt, hogy hazajött, felkapott, szokás szerint has,-és nyakpuszilgatás, majd nyögött egyet, és azt mondta, hogy idézem, mert beleégett az agyamba: " Bakker, lehet, hogy meghúztam a hátam, nehéz vagy megint!" Hah, nicsak, ki beszél! Még van képe engem kritizálni!

És a vacsora adag hirtelen megint a semminél is alig volt több! Kezdődik, kezdődik megint!
És tegnap is a szokásos szerelmeskedés közben, hát igen, mostanában így hívja ezt a visszataszító rituálét, amikor a nyakamba fúrja a fejét, és szó szerint búg, hogy így szeret, meg úgy szeret, na szóval jól megtapogatott és közölte velem, hogy nagy a hasam, és indul a fogyótúra megint!

Ennyi küzdelem, önfeláldozás után ugyanott vagyunk, mint lassan egy éve, nem akarom elhinni!

Na már most, tessék megnézni ezt a képet, hát így néz ki egy kövér macska?? Na de őszintén!!

Őszintén!! Mondom, őszintén!!!