április 26

Régen nem írtam, de annyira le vagyok gyengülve ( legalábbis úgy érzem magam, mint a harmat) a nagy diétába, hogy már a lélek is csak hálni jár belém, ja meg még az éhség, mert mindig csak annyit kapok enni, amennyi éppen elég a szerveim funkcionálásához. Ezt olvastam valahol, asszem a macskavilag.hu -n, csak akkor még nem értettem, de most testközelből van szerencsém megtapasztalni. Hát nem valami nagy mulatság ez.

Na mindegy, a lényeg, hogy a Húsvét előtti pénteken ismét elővette a kék cicahordót és betuszkolt, megint taxi, doki, cicahordóból ki, küzdés, nyomkodás, vérvétel, cicahordóba vissza, taxi és már itthon is voltunk.

Délután, miután úgy döntöttem, hogy nem durcáskodom tovább, nehogy ezzel is csökkenjenek a kajálási esélyeim, nagyon kedves volt hozzám ( enni nem adott persze) de mesélte, hogy beszélt a dokinővel, és a következők vannak: nincs cica-aidsem, se leukémiám, sem semmilyen vírusom ( Vince is megkönnyebült, mert mint pironkodva bevallotta, kicsit aggódott azért, értem is de persze főleg saját magáért, az önző dög) és továbbra is alacsony a fehérvérsejt számom, de már nem fognak kínozni tovább. Ja persze állítólag viszamegyünk kontrollra fél év múlva. Na, erre a jó hírre ismét a kanapé oldalába csaptam a körmeimet, mert azért nem eszik olyan forrón a kását! Sok víz lefolyik a Dunán addig!

Na és a legviccesebb az, hogy fogytam 20 dekát. Vince is, mert ő meg olyan hülye, hogy azért se eszi meg rögtön a fejadagját, felnéz két pillanatra, mire visszanéz, volt kaja, nincs kaja. De olyan hülye, hogy még mindig nem tanulta meg: a fejünket addig ki nem vesszük a tálból, amíg van benne valami, aztán körbenyaljuk és akkor de csak akkor nézhetünk fel.

Na jó, megyek dorombolok egy sort, hátha ... elég kétségbeesett vagyok már ...

április 18

Utálom az életem.

Pénteken megint megyünk vérvételre.

Tegnap mondta.

Nemtom, hogy addig valahogy el tudnám-e tenni láb alól, kár, hogy nincs lépcső a kecóban, simán le tudnám lökni.

Majd azért még kigondolok valamit. Tuti.

április 18

A helyzet változatlan.

Vince továbbra sem beszél velem.

Éhezek.

Mikor lesz már ennek vége????

április 17

Pokoli egy hét volt ez, de komolyan. Hétfőn kezdődött a dokinál, aztán azok a rossz vérkép eredmények, majd ez az átkozott fogyókúra.

Már Vince is gyűlöl, mert külön vagyunk etetve, és ő is olyan kis adagokat kap, hogy megőrül, meg ráadásul ha nem ette meg az egészet rögtön, akkor elveszi előle a tálat.

Hogy nehogy megegyem a Vince maradékát.

Már olyan éhesek vagyunk, hogy sültcsirkét vizionálok napközben is. Néha azon kapom magam, hogy Vincét is kedvtelve nézegetem, és elmerengek, vajon a macskabanilizmus megbocsájtható bűn-e, ha a puszta túlélés forog kockán. Persze gyorsan elhesegetem ezeket az irracionális képzelgéseket, de ha ez így megy tovább, nem tudom, meddig bírom még.

Iszonyatosan éhes vagyok.

Mondjuk tegnap teljesen elképedtem, mert mosakodás közben hirtelen elértem a nyelvemmel a hátsó felemet, amit már vagy fél éve nem láttam, de ez annyira nem dobott fel, mert már aludni sem tudok a gyomrom korgásától.

Vince sem, és továbbra is engem hibáztat, mintha én tehetnék erről az egész rémálomról.

Pedig én itt kérem az ÁLDOZAT vagyok!!

április 12

Hát nem túl bíztató a helyzet, ma például alig kaptam reggelit, pár szem szárazat rakott elém, és hirtelen külön eszek a Vincétől. Amit meg otthagytam a tálban, azt azon nyomban elvette! Ez eddig nem volt!

Komolyan mondom, kész vagyok. Tegnap este is kizárta Vincét a konyhába, aztán elővett egy botot amin egy sípoló játék függött és azt lobálta az orrom előtt. Mivel macska vagyok, nem hülye, így beleegyeztem, hogy akkor pár percig azt csináljam, amit az emberek a macskáktól elvárnak, gondoltam utána ad rendesen enni. Szóval próbáltam elkapni a sípoló cuccot, párszor utána nyúltam, aztán elálmosodtam, így várakozó álláspontra heveredtem a kanapén.

De nemhogy kaját nem kaptam, hanem fogta magát és körbekergetett a szobán, az kiabálta, hogy sport Vencel sport kell, kb öt percig futkostunk így, mint az őrültek.

Ma meg telefonált, és megint szomorú lett, állítólag rosszak a leleteim, és hogy meg kell ismételni a vérvételt. Hogy macska aidsem is lehet. Ezt kikérem magamnak, semmiféle macskával nem kerültem közelebbi testi kapcsolatba ezer éve, még akkor sem, amikor az utcán kóboroltam, kivéve persze Manyikát, az igen csinos cicalányt, aki az akkori szomszédunkban lakott, de az egy rövid flört volt és nem hiszem, hogy Manyika rajtam kívűl másra is mancsot vetett volna. Hát legalábbis nagyon remélem ....

április 11

Na, túl vagyok rajta.

Reggel betuszkolt a macskahordóba, jelzem egy falat reggeli nélkül, taxiba vágott és hiába üvöltöttem torkomszakadtából, nem tudtam megakadályozni az elkövetkezőket. A klinikán megvizsgáltak, megszorongattak, nyomorgattak, belenéztek a számba, majd ó mily borzalom, írni se tudok róla hányinger nélkül, vért vettek a bal mellső lábamból.

Persze derekasan küzdöttem, nem adtam olcsón a bőrömet, hamár meg kell, hogy legyen, hát nem könnyítettem meg a dolgukat.

De aztán ennyi volt, újra a macskahordó, taxi és már itthon is voltunk. Valami baj lehet azért, mert nem a szokásos finomat kaptuk késői reggelire, hanem valami szarízű vackot, azt mondja, hogy diétás.

Aztán délután arra ébredtem, hogy telefonon beszél, hogy a vérsejt számom alacsony volt, de hogy a vese meg a máj értékek jók. Szomorú lett nagyon, meg is sajnáltam, mentem, finoman doromboltam, hogy megnyugtassam, de csak nézett rám szomorúan. Azért azt ismét jelezném, hogy ÉN nem akartam menni! Bökdösik, meg kínozzák a macskát, aztán kitalálják, hogy valami baj van és még több bökdösés meg kínzás jön! Úgy tűnik, hogy a 7.6 kgom kiverte a biztosítékot, most fogynom kell, hát nem mondom, hogy örülök neki, de azt mondja, hogy ha a derekam vékonyabb lesz, akkor a fenekemet is elérem mosakodási céllal. Hát végül is .....de az a fánya vérsejt szám vagy mi azért az aggaszt kicsit ... na majd holnap gondolkodom erről....

április 10

De most komolyan, milyen gazdi az, amelyik szándékosan kínozza a macskáját? Amióta közölte, hogy megyünk a dokihoz, én mindent megtettem, hogy lebeszéljem róla. 5 percenként a lábához dörgölőztem, sírva kértem, hogy ne tegye ezt velem, aztán mikor semmi sem használt, keményebb eszközökhöz nyúltam, ordítva doromboltam a fülébe, a fején dagasztottam, de semmi. Mintha meg se hallott volna, mosolyogva puszilgatott, hogy életem cicája így úgy, meg így imádlak, úgy imádlak, hát kérem, ezek csak üres szavak, a tettek egészen másról beszélnek! Ráadásul tudja, mennyire utálom, amikor köhincsel, főleg amikor éppen szundikálok, de nem, csak azért is beleköhög a fülembe és nemhogy nem szégyenli magát, de még jól is mulat! Komolyan fontolgatok valami keményebb válaszlépést, csak még alszok egy kicsit, a nagy izgalmakban eléggé kimerültem, meg már kb 10 perce ébren vagyok ...

április 07

Hűha, hűha! Baj van.

Ma reggel csak úgy by the way közölte velem, hogy jövő hétfőn megyünk a dokihoz. Nézek rá nagy szemekkel, mert úgy meglepődtem, hogy a reggelim is majdnem kiesett a számból, de ő csak mondja tovább, hogy már olyan kövér vagyok ( én??? én??? kövér???) na itt ki is esett a falat a számból, szóval, hogy olyan kövér vagyok, hogy már többen megszólták. Hogy biztos túletet, meg hogy beteg vagyok, meg ilyenek. Hát kikérem magamnak, teljesen jól vagyok. Na jó, már nem igen érem el a fenekem a nyelvemmel, dehát ez most rajtam kívűl kit zavar?

Asszem idegileg összeroppanok, utálom a dokikat. Megnézném én őket, nekik hogy esne ha valaki csak úgy a fenekükbe toszna egy bazi nagy hőmérőt. Na jó, megpróbálom elterelni a gondolataimat, mosakszom egy kicsit, az mindig megnyugtat ... vagy kaparom kicsit a kanapé oldalát. Igen, igen, ez biztos fel fogja dobni a hangulatom, tihihihihi

április 05

Na, tegnap esett az eső, az ablak megint csukva egész nap, este mikor megjött, kinyitotta kb 5 percre, nem is volt elég időm, hogy végignyomjam a "Tegyél fel az ablakba!" című műsoromat, már be is csukta.

Vince persze körberöhögött, mert ő meg abban a pillanatban az ablakban volt, ahogy azt kinyitotta, de persze ő sem élvezkedhetett sokáig.

Ma viszont jó idő volt, most is nyitva van az ablak, de már fáradt vagyok, úgyhogy csak pihenek kicsit a kanapén, miután sikerült keresztbe feküdni úgy, hogy ő csak kucorogva fér el a kanapé sarkába húzódva. Komolyan, egyszerűen annyival élvezetesebb a szunyókálás, ha más kényelmetlenül szorong közben, tihhihiihi! Ez azért vicces, inkább elzsibbad a lába, mert csak úgy fér el, ha szorosan maga alá húzza, de nincs szíve felébreszteni engem. Megint csak bebizonyosodott, hogy a képességeim az embernevelés területén páratlanok.

Ma amúgy volt időm egy kis önképzésre is, gyakoroltam a példaképem egyik ikonikus módszerét, ezt itt, még nem megy túl jól, de szorgalmasan gyakorlok és folyamatosan tesztelem a hatékonyságom. Egész bíztatóak az előzetes eredmények, haladok, 5 perce például megmozdult ( gondolom, hogy kicsit megmozgassa az elzsibbadt lábát) és csak egy lusta, szinte csukott szemű pillantásom hatására azonnal visszaült és azóta szinte levegőt sem vett. Iszonyú jó vagyok.

április 03

Naná, hogy ma rittig szar idő volt.

Ablak zárva egész nap.

Csalódott vagyok, nincs is kedvem írni.

április 02

Ez nem fair!

Szombat van, tavasz, süt a nap, egész nap nyitva lehetne az ablak, erre itt szemben az építkezésnél ezek még szombaton is melóznak. Ez még önmagában nem lenne baj, de betonoznak vagy mi már reggel 7-től, olyan zajjal, hogy szunyókálni se lehet. Egész nap be volt csukva az ablak, mert ugye ha nyitva van, akkor azt se hallom, ha a szárazkajászacskóval zörög a konyhában! Szóval sütött a nap, és mi Vincével azt beszéltük, hogy hátha holnap is jó idő lesz, és hátha vasárnap ezek se dolgoznak és akkor kiülünk reggel az ablakba és csak pisilni na meg enni jövünk le.

Tegnap amúgy április elseje volt, ami Vincét teljesen felizgatta, állandóan meg akart szívatni. Kétszer a fenekembe harapott, amikor aludtam, majd úgy csinált, mintha nem ő lett volna, jaj olyan gyerekes néha! Aztán egyszer elbújt a konyhaasztalon a virágcserép mögé, és amikor éppen nassoltam, felülről rám ugrott! Aztán, háromszor úgy csinált, mintha ő hazajött volna, és kirontott az ajtó elé, én meg reflexből rohantam vele. Ez végül is vicces volt.

Na megyek, úgy érzem, kicsit éhes vagyok, szóval szólok neki, hogy készítheti a vacsit - ezt is technikásan oldom meg, egyszerűen odakoccantom a fejem, majd egész testemmel ráfekszem az arcára, ebből mindig ért.