Pokoli egy hét volt ez, de komolyan. Hétfőn kezdődött a dokinál, aztán azok a rossz vérkép eredmények, majd ez az átkozott fogyókúra.
Már Vince is gyűlöl, mert külön vagyunk etetve, és ő is olyan kis adagokat kap, hogy megőrül, meg ráadásul ha nem ette meg az egészet rögtön, akkor elveszi előle a tálat.
Hogy nehogy megegyem a Vince maradékát.
Már olyan éhesek vagyunk, hogy sültcsirkét vizionálok napközben is. Néha azon kapom magam, hogy Vincét is kedvtelve nézegetem, és elmerengek, vajon a macskabanilizmus megbocsájtható bűn-e, ha a puszta túlélés forog kockán. Persze gyorsan elhesegetem ezeket az irracionális képzelgéseket, de ha ez így megy tovább, nem tudom, meddig bírom még.
Iszonyatosan éhes vagyok.
Mondjuk tegnap teljesen elképedtem, mert mosakodás közben hirtelen elértem a nyelvemmel a hátsó felemet, amit már vagy fél éve nem láttam, de ez annyira nem dobott fel, mert már aludni sem tudok a gyomrom korgásától.
Vince sem, és továbbra is engem hibáztat, mintha én tehetnék erről az egész rémálomról.
Pedig én itt kérem az ÁLDOZAT vagyok!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése