Na, tegnap esett az eső, az ablak megint csukva egész nap, este mikor megjött, kinyitotta kb 5 percre, nem is volt elég időm, hogy végignyomjam a "Tegyél fel az ablakba!" című műsoromat, már be is csukta.
Vince persze körberöhögött, mert ő meg abban a pillanatban az ablakban volt, ahogy azt kinyitotta, de persze ő sem élvezkedhetett sokáig.
Ma viszont jó idő volt, most is nyitva van az ablak, de már fáradt vagyok, úgyhogy csak pihenek kicsit a kanapén, miután sikerült keresztbe feküdni úgy, hogy ő csak kucorogva fér el a kanapé sarkába húzódva. Komolyan, egyszerűen annyival élvezetesebb a szunyókálás, ha más kényelmetlenül szorong közben, tihhihiihi! Ez azért vicces, inkább elzsibbad a lába, mert csak úgy fér el, ha szorosan maga alá húzza, de nincs szíve felébreszteni engem. Megint csak bebizonyosodott, hogy a képességeim az embernevelés területén páratlanok.
Ma amúgy volt időm egy kis önképzésre is, gyakoroltam a példaképem egyik ikonikus módszerét, ezt itt, még nem megy túl jól, de szorgalmasan gyakorlok és folyamatosan tesztelem a hatékonyságom. Egész bíztatóak az előzetes eredmények, haladok, 5 perce például megmozdult ( gondolom, hogy kicsit megmozgassa az elzsibbadt lábát) és csak egy lusta, szinte csukott szemű pillantásom hatására azonnal visszaült és azóta szinte levegőt sem vett. Iszonyú jó vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése