Na, túl vagyok rajta.
Reggel betuszkolt a macskahordóba, jelzem egy falat reggeli nélkül, taxiba vágott és hiába üvöltöttem torkomszakadtából, nem tudtam megakadályozni az elkövetkezőket. A klinikán megvizsgáltak, megszorongattak, nyomorgattak, belenéztek a számba, majd ó mily borzalom, írni se tudok róla hányinger nélkül, vért vettek a bal mellső lábamból.
Persze derekasan küzdöttem, nem adtam olcsón a bőrömet, hamár meg kell, hogy legyen, hát nem könnyítettem meg a dolgukat.
De aztán ennyi volt, újra a macskahordó, taxi és már itthon is voltunk. Valami baj lehet azért, mert nem a szokásos finomat kaptuk késői reggelire, hanem valami szarízű vackot, azt mondja, hogy diétás.
Aztán délután arra ébredtem, hogy telefonon beszél, hogy a vérsejt számom alacsony volt, de hogy a vese meg a máj értékek jók. Szomorú lett nagyon, meg is sajnáltam, mentem, finoman doromboltam, hogy megnyugtassam, de csak nézett rám szomorúan. Azért azt ismét jelezném, hogy ÉN nem akartam menni! Bökdösik, meg kínozzák a macskát, aztán kitalálják, hogy valami baj van és még több bökdösés meg kínzás jön! Úgy tűnik, hogy a 7.6 kgom kiverte a biztosítékot, most fogynom kell, hát nem mondom, hogy örülök neki, de azt mondja, hogy ha a derekam vékonyabb lesz, akkor a fenekemet is elérem mosakodási céllal. Hát végül is .....de az a fánya vérsejt szám vagy mi azért az aggaszt kicsit ... na majd holnap gondolkodom erről....
